15. kerület története

  XV. KERÜLETRŐL RÖVIDEN:  

Budapest XV. kerülete a Duna bal partján, a pesti oldal északi részén fekvő kerületek egyike.
Városrészek: Pestújhely, Rákospalota és Újpalota.
Irányítószámok: 1151–1158- ig;   Teljes népesség: 80 327 fő (2015. jan. 1.);   Népsűrűség: 3090 fő/km²;   Területe: 26,95 km²

A Nyír, később Palota nevű falu dombhátra épült a Szilas-patak mentén. Legrégebbi építészeti emlék az 1200-as évek körül épült templomának romjai, amelyek az 1735-ben felépített Kossuth utcai római katolikus műemléktemplom alapjainak részét képezik. Mellette egy 14-17. század között működő temetőt is sikerült feltárni. A falu első ismert birtokosa Lóránd ispán, 1347-ben választott budai bíró, kinek családja a 15. századig birtokolja Palotát, 1638-ban az Újfalusyaké lesz a falu. A törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc alatt a település többször elnéptelenedett, de mindig újra benépesült. 1749-től a galánthai Fekete család tulajdona lesz a terület, majd elszegényedésük után, a 19. század elejétől a Károlyi családé.

Számos más fővároskörnyéki település mellett 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez Rákospalota megyei várost és Pestújhelynagyközséget, melyekből a kerület létrejött, ugyanakkor az addig Rákospalotához tartozott Istvántelek az Újpestből alakult IV. kerületrésze lett.

1968 és 1977 között felépült Újpalota, a főváros egyik legnagyobb lakótelepe.

A mai Újpalota városrész területe 1950-ben lett Budapest része, azt megelőzően pedig Rákospalotához tartozott. A lakótelep 1969-től a Tenke Tibor vezette építészmérnöki kar, a Típustervező Vállalat munkatársainak tervei alapján épült az addigi mezőgazdasági területen.  Az alapkőletételre 1969-ben került sor, az első lakó 1971. március 15-én költözött be, a lakótelep építése pedig 1977-re fejeződött be.  Az eredetileg tervezett 13 500 helyett végül 15 400 lakás épült.

Újpalotai Magasház - víztoronyház

Az Újpalotai Magasház kellő távlatból nézve ikon-szerűen emelkedik ki az újpalotai lakótelep öt- és tízemeletes paneljainak tengeréből. A tizenöt emeletes torony nem csak mérete okán, hanem egyedi építészeti és mérnöki megoldásai miatt is figyelemre méltó. A hetvenes évek első felében felépült újpalotai lakótelep vízellátását ugyanis úgy látszott a legegyszerűbbnek megoldani, hogy a maximum tízemeletesek közé építenek egy másfélszer magasabb toronyházat, a tetején víztartállyal.  Az épület fiatal kora ellenére még a védetté nyilvánítása is felmerült.

Ez a legmagasabb lakóház egész Budapesten (országosan a harmadik). Egy komplett víztorony van benne, ami azonban ma már nem működik. A generáltervező Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) és a víztorony okán tervező Mélyépterv mérnökcsapata a kor jeles építészével,Tenke Tibornál egészült ki, aki az épület építészeti megjelenéséért felelt. A ház aránylag rövid idő, egy év alatt épült fel 1975-ben. A paneles építésmód miatt (is) sematikus lakótelepi házak közül már pusztán építéstechnológiája miatt is kilóg a toronyház, ugyanis csúszózsalut alkalmaztak; ez, hasonlóan a budafoki magasházakhoz, itt is egyedi megjelenést kölcsönöz, az építésmód sajátosságaiból fakadó építészeti jegyek (a házon végigfutó, függőleges pengeélek, szabadabb - esetenként íves - alaprajzi formálás, a panelhézagok elmaradása miatti egységes, monolitikus tömbszerűség) egyedi építészeti arculat megteremtésére adtak lehetőséget Tenke számára.